A jog ászai

szeptember 22, 2017

Kifejezéstelen arccal bámulta ahogy a kecses női kéz leteszi elé a poharat. Fel sem nézett a pincérnőre, úgy nyúlt az italért. Egy húzásra felhajtotta a whisky-t, majd hangos koppanással visszatette a poharat az asztalra.
-          Még egy ilyet, csak most duplát! – hangja határozottan, parancsolóan csengett.
A jól öltözött férfi kihúzta magát és ideges mozdulattal az órájára pillantott. Már csak fél óra és itt lesznek. Nincs más tennivaló, csak várni kell. Tekintetét körbejáratta a Centrum Étterem közönségén. Legtöbbjüket személyesen ismerte
-          A whisky- je, Déri úr! – a csinos pincérlány letette a következő poharat a férfi elé.
-          Köszönöm, Sziszi. – Déri villámgyors mosolyt villantott a lány felé.
A férfi elővett egy névjegykártyát és elolvasta a feliratot: Dr. Déri Ferenc, vezető adójogász. Major Ügyvédi Iroda. Határozott mozdulattal kettétépte a kártyát, majd további kis darabkákra cincálta. 
-          Ma nagy szükségem van az italra, Sziszi! – súgta oda a pincérnőnek, aki kérdően meredt rá. Jól tudta, hogy Déri nem szokta túlzásba vinni az italozást.
Most azonban máshogyan nem tudta kiverni a fejéből az egy hete lezajlott beszélgetést, ami szigorúan zárt ajtók mögött zajlott az ügyvédi irodában.
-          Nézd Ferenc, arról van szó, hogy döntést hoztunk. Az adójogászok élére felvettem valaki mást. – Major kissé zavart hangon szólt, de határozott tekintettel nézett rá az íróasztala mögül.
-          Helyettem? – Déri arca a döbbenettől egy árnyalattal fehérebb lett.
-          Igen. Nagyon sajnálom, de azt hiszem a te érdekedet is ez szolgálja.
-          Ezt nem gondolhatod komolyan. Ilyen megalázó helyzetbe hozol?
-          Ne így fogd fel. Túlhajszolt vagy, a kisebb felelősség jót fog tenni az idegeidnek.
-          Kit hozol a helyemre? – Déri hangja már remegett a felháborodottságtól.
Major elmondta neki az új vezető nevét, aki ráadásul nő volt. Ennyi arculcsapást nem bírt elviselni és azonnali hatállyal felmondott. Még hogy panaszkodtak rám a kollégák! Meg hogy nem hoztam az elvárt eredményeket!
Rendelt még egy dupla whisky-t és egy üveg ásványvizet. Ezt az adagot lassabban fogyasztotta, mint az előzőeket. A nagy étterem emeletén foglalt helyet egy kétszemélyes asztalnál. A korlát mellől jó rálátása nyílt a bejárati ajtóra és az iroda által lefoglalt kerek asztalra. Nemsokára itt lesz az a nő. – morfondírozott magában. Sárközy Adriennek hívják, ez az első napja az én helyemen! Mit gondolhat most az a liba? Eljön ünnepelni a többiekkel a Centrumba, mintha én, Déri Ferenc már nem is léteznék? Pontosan ezt fogja tenni az a törtető hárpia. Nem csoda, hogy egyetlen férfi sem tud megmaradni mellette. Ekkor eszébe jutott a felesége és a két fia, akiknek nem számolt be a mai tervéről. Elhessegette a gondolatot és ismét Sárközyre koncentrált. Már több konferencián látta a nőt, fel fogja ismerni, amint belép az ajtón.
Déri úgy döntött, hogy Sárközy érkezése előtt még meglátogatja a mosdót. Felállt és rögtön érezte, amint lábai vad bizsergésbe kezdenek. Kicsit el is veszítette az egyensúlyát, a székébe kellett kapaszkodnia, hogy ismét szilárd talajt érezzen a lába alatt.
Elindult az emeleti mosdó irányába. Többször hunyorognia kellett, mert hirtelen jött homályfelhők úsztak el a szemei előtt. Azért még nem vagyok részeg – nyugtatta magát, amint kezét a kilincsre tette. Csendesen szerette volna kinyitni az ajtót, mégis hirtelen rontott be rajta. A robajra a tükör előtt álló hölgy kezéből kiesett a szempillaspirál és rémülten felsikoltott. Déri megtorpant a döbbenettől, majd gyorsan kihátrált a mosdóból.
A férfi mosdóban, dolga végeztével a kézmosóhoz botorkált. Megnyitotta a csapot, a hirtelen kitörő vízsugár sötét foltot ejtett grafitszürke zakóján.
-          A rohadt életbe, még ez is! – gyorsan elzárta a csapot és egy kéztörlővel próbálta eltűntetni a nedvességet a ruhadarabról. Mivel ez nem sikerült, inkább levette azt. Fehér inge oldalt kitűrődött a nadrágjából, megpróbálta megigazítani.
Déri belenézett a tükörbe és maga is megdöbbent a látványtól. Feldúlt, fátyolos tekintetű férfi nézett rá vissza, nem az összeszedett úr, akit ismert. A haja sem állt tökéletesen, ezért enyhén bevizezte a kezét és helyére simította a kiálló hajszálakat.
Visszatámolyogva az asztalához úgy érezte ráférne még egy ital. Elég bátornak érezte magát ekkor, viszont még tovább akarta növelni elszántságát.
-          Esetleg vacsorázni nem szeretne? – kérdezte Sziszi, mikor a férfi ismét az asztalához hívta őt.
-          Nem, nem. Semmiképpen. Inkább még egy dupla adag whisky-t innék.
-          Ahogy óhajtja! – ezzel lesietett a lépcsőn a földszinten álló bárpulthoz. Rajta kívül több pincér és pincérnő forgolódott az asztalok körül, de Sziszinek megvoltak a törzsvendégei, mint például Déri ügyvéd úr. Őket semmiképp sem akarta kiengedni a kezei közül.
Elmúlt hat óra. Déri mind gyakrabban nézegette az óráját és lazítgatta a nyakkendőjét. Hirtelen hőhullámok törtek rá és a homloka is erősen gyöngyözni kezdett. Kusza gondolatok cikáztak a fejében, képek ugrottak be az utolsó munkanapjáról, a felmondásáról és az új nőről az adójogászok élén. Mivel kiváló, sőt pótolhatatlan munkaerőnek tartotta magát, nem fért a fejébe, miért akarták leváltani őt erre a perszónára. Még hogy neki dolgozzak, alárendeltként! Soha!
-          Hol a francba vannak már? – dünnyögte halkan, mikor a pincérlány elé tette a következő adag alkoholt.
-          Hogy mondja Déri úr? – Sziszi növekvő bizalmatlansággal szemlélte a láthatóan spicces férfit.
-          Nem érdekes, hol az italom?
-          Itt van maga előtt az asztalon.
-          Ja, hogy itt. Köszi!
Abban a pillanatban, amint Déri a pohárhoz nyúlt, kinyílt a bejárati ajtó és több fős társaság érkezett az étterembe. Élükön Major András, akit Déri még mámoros állapotában is rögtön felismert. Kisvártatva megpillantotta Sárközy- t is, akinek elegáns szövetkabátját az egyik pincér segítette le.
-          Itt vannak! – Déri kissé felugrott a székében, amitől pár csepp whisky a nadrágján landolt. Nem tulajdonított jelentőséget ennek, inkább gyorsan kiitta a maradékot.
-          Színpadra! – mondta hallhatóan.
Sziszi, aki még mindig a férfi mellett állt szintén felismerte a Major Ügyvédi Iroda tagjait. Szeme éleset villant a törzsvendégek láttán és gyors lépésekkel elindult a lefelé vezető lépcső felé.
Déri felállt és úgy érezte lábai gumiból vannak és hullámzanak alatta. Élesen kifújta a levegőt, majd ő is a lépcső felé indult. A szomszéd asztaloknál ülők úgy hihették, hogy egy film lassított képkockáit látják, mivel Déri elképesztő lassúsággal araszolt zilált ingben és italfoltos nadrágban. A tekintete viszont vad elszántságot sugárzott.

                                                      

A nőt aznap reggel a szokásosnál egy órával korábban ébresztette az óra. Határozott mozdulattal elcsendesítette, majd rögtön felült az ágyban. Mobiltelefonján átfutotta az éjjel érkezett üzeneteket, ezután felállt és felhúzta a redőnyt. A beszűrődő napsugarak tökéletesen berendezett, modern hálószobát világítottak meg.
Ez lesz az első munkanapom, jó benyomást kell tennem – futott át a nő agyán miközben a gardróbszoba felé lépkedett. Sárközy Adrienn egy elegáns, Olaszországban vásárolt fekete kosztüm mellett döntött, amihez világoskék selyemblúzt választott. Ahogy magas sarkú cipőjében, csinosan felöltözve megpillantotta magát a tükörben elégedetten nyugtázta, hogy negyvenöt éves kora ellenére nagyon is kívánatosan fest.
Kevés  – összesen kettő – barátnőjének gyakran mondogatta, hogy nem érti Zoltánt amiért el tudta hagyni ezeket a formás lábakat. Valójában pontosan tudta miért ment el a férfi. „Ahhoz, hogy a legjobb légy, szinte mindent fel kell áldoznod” – emlékezett egykori tanára szavaira
Taxit hívott és az autó hátsó ülésén ülve átgondolta a múlt hetek eseményeit. Major András régóta csábítgatta már az irodájához, vezetői beosztásba. Adrienn változásra vágyott, ezért végül elfogadta az ajánlatot. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy személyi asszisztenség magával vihesse.
A délelőtt bemutatkozásokkal telt, mindenkivel kezet fogott és kedvesen mosolygott. Törékeny alkata ellenére magabiztosságot, bölcsességet sugárzott. Nem véletlenül beszéltek róla a legnagyobb tisztelettel ügyvéd körökben. A körbevezetés után Major Andrással tárgyalt a férfi irodájában. Adrienn végre megkérdezhette azt amire kíváncsi volt.
-       Déri Ferenc hol van? Nem találkoztam vele a bemutatásomkor.
-       Déri felmondott. Persze a legnagyobb sajnálatunkra. – Major hangjából némi cinizmus csengett.
-       Felmondott? Csak nem miattam? – Adrienn érezte, hogy kényes témához érkeztek.
-       Nem kertelek ez az igazság.
-       Elvettem a munkáját. – a nőn rögtön kellemetlen érzés lett úrrá.
-       Nem, ez ebben a formában nem igaz. Eszem ágában sem volt kirúgni, de vezetőnek egyszerűen nem volt alkalmas.
-       Miért nem? – Adrienn kortyolt a vízből amivel megkínálták a beszélgetés kezdetén és próbált higgadt maradni.
-       Nem tudott bánni az emberekkel, túl önző volt ahhoz, hogy motiválja őket. Ne érezd rosszul magad miatta. Nem kellett volna elmennie, ez az ő döntése volt.
-       Hallottam, hogy Ferenc nehéz természetű ember. Szakmai körökben azonban elég jó híre van.
-       Ami azt illeti, nem váltotta be a reményeket maradéktalanul.
Adrienn érezte, hogy eddig a pontig volt érdemes érdeklődnie. Major szavaiból és azok hangsúlyából leszűrte, hogy több információt úgysem tud kiszedni belőle.
-       Remélem, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat nálunk. Szép napot, jó ismerkedést! Este hatkor találkozunk a főbejáratnál és megyünk a Centrumba koccintani.
-       Igen, úgy lesz! Mindent köszönök! – ezzel Adrienn felállt és kezet fogott Majorral.
 A nap hátralévő részét az irodájában töltötte. Az asszisztensével megtárgyalta beilleszkedésük részleteit is. Többször eszébe jutott Déri Ferenc és nem is próbálta tagadni, hogy rosszul érzi magát a felmondása miatt.
-       Végül is nem tehetek róla. Főleg úgy, hogy nem is tudtam róla.
-       Persze, hogy nem tehetsz róla! – az asszisztensnő régóta ismerte főnökét, ezért biztos volt benne, hogy napokig aggasztani fogja őt az elődje sorsa.
-       Micsoda kínos lesz a találkozás vele! – Adrienn érezte, hogy a feszültség átjárja a testét és maga előtt is szégyenkezve állapította meg, hogy fél ettől a találkozástól.
-       Te nem tehetsz róla, ne idegeskedj! – de a fiatal lány szavai most egyáltalán nem hatottak az idegeire és a nap folyamán kénytelen volt bevenni egy enyhe nyugtatót.
Fél hét után érkeztek meg az étterembe. A főpincér feléjük sietett és az asztalukhoz kísérte őket, egy fiatalabb pincér pedig lesegítette a jelen lévő hölgyek kabátját. Adrienn körülnézett az elegáns teremben, mosolyogva köszönt néhány ismerős arcnak a környező asztaloknál és helyet foglalt Major András mellett.
-       Három üveg pezsgőt kérünk, a legjobbat! Köszönjük Sziszi! – Major a lányra kacsintott, aki meg sem próbálta leplezni lelkesedését. A sármos ügyvédre mosolygott és enyhén elpirult. Ez nem kerülte el Adrienn figyelmét. Emlékeztette magát arra, hogy hiába fiatalos az alakja és díjnyertes a lába, akkor sem rúghat labdába a huszonéves lányok bomba teste mellett. Ráadásul mintha vibrált volna a levegő az ügyvéd és a pincérnő között. Adrienn kicsit megrázta a fejét és igyekezett megszabadulni az illetlen gondolatoktól.
Jó hangulatú társalgás vette kezdetét, aminek pár perc múlva Major döbbent arckifejezése vetett véget Meredten az emeletre vezető lépcsőre. Kollégái követték a tekintetét.
-       Jaj, itt baj lesz! – mondta feszült hangon.
Egy csapzott, láthatóan részeg férfi haladt a lépcsőn lefele, két kézzel a korlátba kapaszkodva. Arcán fura grimasz, nadrágján gyanús folt terült el.
-       Ez nem a Déri? – kérdezte az Adrienn mellett ülő ügyvédnő.
-       De igen! Ő az! – Major lassan felállt és megkerülve az asztalt Déri felé indult.
-       Nem úgy van ám az Sárközy kisasszony! – az ittas vendég már majdnem elérte az asztalt és zavart szemeit egyenesen Adriennre emelte. A nő úgy érezte, hogy nem vonhatja ki magát az események alól, ezért felállt és ő is Déri elé lépett.
-       Ferenc, tudok valamiben segíteni? – saját maga is meglepődött, mikor meghallotta hangja határozottságát. Kihúzta magát és rezzenéstelen arccal nézett Dérire.
-       Már megtette a magáét… régóta a helyemre pályázott – itt csuklott egy nagyot – és most végre elérte, amit akart! – groteszk vicsor jelent meg a férfi arcán, mikor ezeket a szavakat kiköpte.
-       Ferikém részeg vagy! Menj szépen haza! – Major próbálta megfogni a zaklatott férfi karját.
-       Hagyjál békén, még beszédem van azzal a nővel! – mutatóujjával Adrienn felé legyezett, de hangja kicsit bizonytalanabbá vált ellenfele magabiztosságát látva.
-       Más körülmények között szívesen beszélek magával. Most nem alkalmas sem az időpont sem a hely. Inkább kerüljük el a botrányt, így is elég feltűnést keltettünk – Adriennt már az sem zavarta, hogy bőrén érezte az étterem vendégeinek vizslató tekintetét. A főpincér is ott toporgott mellettük az alkalmat várva, hogy közbelépjen.
-       Nézd, tényleg nem kéne botrányt csinálnod! – Major annak ellenére próbálta menteni a helyzetet, hogy látta, Adrienn egyáltalán nem szorul védelemre.
Ebben a pillanatban érkezett meg a csinos Sziszi, kezében pezsgőspoharakkal teli tálcával. Rögtön észrevette a konfliktust a törzsvendégei között és Déri elé lépett.
-       Déri úr kérem menjen vissza az asztalához, mindjárt viszek egy kávét és…
-       Állj el az utamból Sziszike! – ezzel határozottan meglökte a lányt, aki leejtette a tálcát. A poharak felröppentek a levegőbe, majd a járólapon landoltak sok ezer darabra törve. Az étterem vendégei hiába figyelték már percek óta a jelenetet, a hirtelen támadt pohárcsörömpölés őket is megriasztotta.
Néhány nő felsikkantott, a férfiak közül páran felugrottak. Sziszi a lökés következtében Major lába elé penderült, méghozzá térdelő pozícióban. A döbbenettől a száját is tátva felejtette, úgy meredt a férfi sliccére. Az ügyvéd arca olyan vörös lett, hogy versenyre kelhetett volna egy közlekedési lámpa stop jelzésével.
Azonnal talpra állította a riadt nőt és leültette egy székre, a kezével – melyen arany jegygyűrű csillant – megsimogatta a vállát és bátorítóan rámosolygott. Ekkor már pincérek állták körül Dérit, valaki a kabátját is odahozta. Feladták rá, taxiba ültették és sűrűn elnézést kértek az ügyvédi iroda tagjaitól.

Adrienn a hazaúton, a taxi hátsó ülésén ülve sem tudta túltenni magát a kínos jeleneten. Tudta, hogy kellemetlen lesz az első találkozása Dérivel, de ilyen botrányra mégsem számított. Ennek ellenére büszke volt magára, amiért le tudta győzni zavarát. Eszébe jutott a vörös pincérlány is, amint Major előtt térdel tátott szájjal. Ekkor úgy esett a fény a hátsó ablakra, hogy Adrienn meglátta az arcképét benne. Széles vigyor ült az arcán, amit meg sem kísérelt letörölni.


Talán ez is tetszene...

0 megjegyzés